Illetve dehogy a jövő, ez már a jelen. Többé nem kell már csak egy apró pontnak látnunk a modellrepülőnket, és visszanavigálni magunkhoz, mielőtt tényleg szem elől tévesztenénk: fejlesztők ugyanis kitalálták az FPV rendszert, amivel egyenesen a pilótafülkéből követhetjük nyomon a madarunkat! Hát nem mesés?

Az elnevezés egyébként a számítógépes játékokból már megszokott First Person Shooter kifejezés rövidítése, ami már akkor is azt jelentette, hogy nem egy külső távlatból irányítjuk az embert, tehát nem kívülről látjuk mit csinál, hanem mi magunk vagyunk a játékos, az ő szemeivel látjuk a történéseket.

Aki most kapcsolódna be, annak ajánlom először az első és második rész elolvasását a témában, amiknek most következzen a folytatása.

Szóval ott tartottunk, hogy Magyarországot is megszállta a modellező láz, és 1913-ban lezajlott az első hazai modellverseny is. A megmérettetés középpontjában a gyakorlatban is megvalósítható modellek álltak, még akkor is, ha a modellezők már jócskán érezték, hogy a nagyobb teljesítmények nem ezen az úton érhetők el. A bizonyításra azonban ekkor még nem nyílt mód, hiszen többségüknek hiányzott a gyakorlata, ami a beállításokhoz szükséges, s ezért a gépek kb.

Nemrég írtam a repülőmodellezés felfutásáról (klikk ide!), most ezt a posztomat folytatom azzal, hogy Magyarországon hogyan alakult ez a sok odafigyelést igénylő, remek hobbi.

Írtam ugye, hogy 1909 fontos dátum a magyar modellezők történetében, akkor indult meg istenigazából és szervezett formában a hazai modellező élet. A budapestiek Kőbányára, a vasúti töltésekhez, a Várhegy Vérmező felőli oldalára, esetleg a Rózsadombra jártak reptetni kreálmányaikat, ami abból állt, hogy kivárták a szélcsendes időt, majd lemérték, hogy egyenes vonalban mekkora távolságot tesznek meg siklógépeik, illetve a repülés időtartamát.