Aki most kapcsolódna be, annak ajánlom először az első és második rész elolvasását a témában, amiknek most következzen a folytatása.

Szóval ott tartottunk, hogy Magyarországot is megszállta a modellező láz, és 1913-ban lezajlott az első hazai modellverseny is. A megmérettetés középpontjában a gyakorlatban is megvalósítható modellek álltak, még akkor is, ha a modellezők már jócskán érezték, hogy a nagyobb teljesítmények nem ezen az úton érhetők el. A bizonyításra azonban ekkor még nem nyílt mód, hiszen többségüknek hiányzott a gyakorlata, ami a beállításokhoz szükséges, s ezért a gépek kb. 90%-a összetört az első próbákon.

A babérokat mégis az a Gaál Ábris aratta le, akinek bottörzsű gépe mindvégig kifogástalan repülésekkel kápráztatta el a szép számú nézőközönséget. Nem kellett sokat várni persze arra sem, hogy a repülés fejlődésének vívmányai beszüremkedjenek a modellezésbe, így sorra jelentek meg a kétszárnyú, biplán gépek. Hosszú időnek kellett ismét eltelnie, mire rájöttek, hogy a sokkal kisebb méretek és terhelési viszonyok mellett a kettős szárny szerkezeti előnyei nem érvényesülnek. Ekkor tűnt fel a modellezők körében a világlátott artista repülő, Weber Károly a precízen kidolgozott kétszárnyú Lohner-gépeivel, valamint a modellező sporttitkár dr. Frohner Román, több kétsíkú kísérleti repülőmodelljével.

A legfejlettebb modellek mégis Éder Gyula (monoplánját lásd a bekezdés alatt) nevét dícsérik, aki nem csak az aprólékos kidolgozásra ügyelt, de a beépítést is a legnagyobb műgonddal végezte. Sajnos az utolsó versenyszereplése is ez volt, mert számára eljött a katonai szolgálat ideje, 1916-ban viszont elesett a szerbiai harctéren.

..És jött az egyik legfontosabb verseny 1914-ben

1914 júniusában jött el a fontosnak tartott 11. Országos Repülőmodell-verseny a Magyar Aero Szövetség szervezésében, amely akkora érdeklődést nyert meg magának, hogy még a belügy- és honvédelmi miniszter is megjelent rajta. A verseny annyiban különbözött elődeitől, hogy kiírását módosították: egyrészt a motoros modelleknek futóművel kellett rendelkezniük és arról szabályos fel- és leszállást végezniük, illetve a verseny során kijelölt 1 kilométeres távot a modellel végig kellett repülni, tetszés szerinti szabályos közbenső le- és felszállással.

Ezen a találkozón több, később híressé vált műszaki- és repülős szakember is szerepelt, így Lampich Árpád (a műegyetemi sportrepülésnek későbbi alapító atyja), Kinczl Mihály, Lahocsinszky Sándor (a magyar vitorlázórepülés őstagja), Jámbor Károly (Misura kocsigyár majdani főmérnöke), és nem hivatalos résztvevőként a szabadkai Szárits János. A 47 modellező által épített 61 modell közül pontosan félszáz jelent meg a gyakorlati erőmérőn is, ahol az első díjat a Lind testvérek, a másodikat és harmadikat pedig a Gaál testvérek, Gedeon és Ábris vitték haza gumimotoros modelljeikkel.

Aztán jött az első világháború, ami alatt a modellezői munka kénytelen-kelletlen szünetelt... Az azt követő repülési tilalom azonban újabb lendületet adott neki. Ezzel folytatjuk a negyedik részben.